1957 Karácsony másodnapján kötöttünk házasságot férjemmel, aki, a Melbournei olimpia után jött haza és továbbra is a Magyar Kajak-Kenu válogatott aktív tagja volt. Nagyon boldogan éltünk, férjem továbbra is sikeres versenyző volt én aktív mérnők, majd munka mellett újból egyetemista Szegeden a jogi karon. Egyetlen bánatunk volt, hogy nem volt gyerekünk, pedig amikor elindultunk együtt az életben több gyereket is szerettünk volna.
16 év telt el amikor megszületett Zsuzsink, koraszülöttként, de a világ legédesebb kisbabájaként. Jókedélyü, jó étkű, gyorsan fejlődő a világra egyre inkább rácsodálkozó mindenki kedvence, de elsősorban a nagypapa, és édesapa voltak az ő kedvencei. Egy éves korára már rég elfelejtettük, hogy csak nyolc hónapra jött a világra. Szeretett bölcsibe járni, szerette a gyerekeket, egészséges, csupa élet kis hölgy lett belőle hamarosan.
Gyorsan teltek az évek, egyre szebb és okosabb lett, mindenben első volt, a tanulásban, a sportban, de legföképpen a környezete iránti szeretetben. Ahogy Szent Pál mondja, " megmarad a hit, remény szeretet, ez a három, de legfontosabb a szeretet. Törekedjetek a szeretetre!" Mintha Zsuzsi a levegővel szívta volna be Szent Pál szavait, mindig és mindenkit szeretni akart és kimondhatatlanul vágyott arra, hogy őt is szeressék.
Nem győztünk hálát adni a Jó Istennek,hogy adta nekünk .
Mindig feltettem magunknak a kérdést, hogy mennyire vártuk és vágytunk arra a kicsi életre , akit a szívem alatt hordtam, és reszkettem azért, hogy megszülethessen és egészséges legyen.
Milyen boldogság volt az első mosolya.
Amikor kicsi arcát felém fordítva várta a táplálékot
Végig gondoltam sokszor, hogy milyen öröm volt, amikor ez a kis emberpalánta az első anyáknapján amikor már el tudta mondani suta kis versét és elénk állt a lankadt kis virágjával.
Emlékszem, hogy milyen félve adta kis kezét a kezünkbe, amikor először vittük bölcsibe, vagy ovódába.
Feltudjuk -e idézni minden szavát amikor kis kezét a mienkkel összekulcsolva imádkozni tanítottuk.
Vagy először vittük tempomba és kérdezni akart valamit és én mondtam neki " csitt, majd később, mert felébred a Jézuska."
Aztán egyszerre csak felnött, már kamasz volt, tele önállósági törekvéssel, és öntudattal. Már Ő próbált kioktatni és nevelni, hogyan viselkedjünk vele. Sorolva az intelmeit:
Ne kényeztess!
Légy velem határozott!
Ne engedd, hogy rossz szokásokat vegyek fel!
Ne javits ki mások előtt!
Ne tégy úgy, mintha hibáim bűnök lennének!
Ne védj meg cselekedeteim következményétől!
Ne korholj állandóan!
Ne rázz le ha kérdésekkel fordulok hozzád!
Légy következetes!
Félelmeimet ne tekintsd butaságnak!
Ne hidd magad tévedhetetlennek!
Merj tőlem is bocsánatot kérni, ha hibáztál!
És bármilyen gyorsan felnőtt, nagyon nehéz elismerni, hogy nem tudtunk vele mindig lépést tartani, de próbálkoztunk, és ahogy ő sem tudott létezni a mi szeretetünk nélkül,úgyanúgy a mi számunkra is legfontosabb volt az Ő szeretete.
Hálát szeretnék adni a jó Istennek, hogy egy ilyen gyermeket adott nekünk, és közösen probáltuk az Úr szeretetét közvetíteni egymás iránt, és az Úr segítségével megbocsátani mindazt amit egymás ellen vétettünk.
Hadd mondjak köszönetet az én kislányomnak, aki ugyan már három éve nincs velem, mivel az Úr 2005 julius 4-én elszólította, de akinek életem legszebb 32 évét köszönhetem. Köszönöm az Úrnak, hogy adta nekem, hogy szeretett és szerethettem, és bár elvette tőlem, de remélem, hogy az Úr ad neki örök nyugalmat és békét, és imádkozom érte, hogy adjon neki öröküdvösséget, és engedje, hogy onnan fentről vigyázzon ránk és segítsen minket.
Assisi szent Ferenc áldását kérem rá,
Az Úr áldjon meg és őrizzen meg Téged ,
Az Úr mutassa meg neked arca fényét,
És könyörüljön meg rajtad,
Az Úr fordítsa tekintetét reád
És adjon békét neked,
Az Úr áldjon meg téged Amen
Minden nap kérem a Szűzanyát, hogy vegye oltalmába, és ha már én nem tudok vigyázni rá Ö tegye meg ezt helyettem, és segítsen nekem is aki itt maradtam egyedül.
2oo5 julius 13-án volt a hamvasztás utáni búcsúztatója, a miskolci Mindszenti temetőben, ahol a tisztelendő úr kérésemre, csak Szent Pál Szeretet Himnuszát mondta el, és mivel nem a temetőben, hanem kérésére Zell am Seeben, a tóba szórtuk hamvait, megáldotta a szállító kocsikat, és a gyászolók ott kísérték utolsó útjára.
2005 julius 18.án hétfön utaztunk a kedvenc útján Salzburgon át vele Zell am Seebe, és este 10 órakor szakadó esőben szrotuk be a hamvait a tóba a rengeteg virággal, és zokogva néztük, hogy a sötét víz, a vihar alatt, pillanatok alatt elnyeli legkedvesebb szerettünket.
És akkor jöttem rá, hogy milyen egyedűl maradtam, öregen és betegen és nem tehettem mást, mint letérdeltem a sárba és könyörögtem
Te adj erőt, hogy bízni tudjak,
Ha megbántanak nem zokogjak,
Te add meg, hogy eltűrjenek,
Hogy hibáimmal is szeressenek,
Te erősitsd, meg erőtlenségem,
hogy hőssként vigyem a keresztem,
Te légy árvaságom erős támasza,
tudom Te vagy a gyengék gyámola.
Te őrízd meg gyengülő eszem,
Hogy életem nagy teher ne legyen,
Ó adj azoknak szeretet,
akiknek én adtam életet,
Legyen szívükben jóság, irgalom,
Öregségemet értő szánalom,
Áldd, Őrizd Őket édes Jézusom,
Hogy találkozzunk Nálad egykoron,
Vezess, erősits, oltalmazz!
és végső órámon irgalmazz! Ámen.
Én az év minden napján imádkozom érte, de kérem azokat az édesanyákat is, hogy amíg tehetik ők is mindennap imádkozzanak gyermekeikért, és adjon hálát értük, amiért itt a földön az övéi lehettek.
Utolsó kommentek