DONIZETTI SZERELMI BÁJITAL
Sajnálatos módon az Erkel szinház bezárásával onnan az opera közvetítések egy része, amelyik nem igényel különleges nagy szinpadot átkerültek a Nagymező utcai Thália szinházba. A Thália a közelmultban megszünt és igy nincs állandö társulata és állandö elöadásai, mindenesetre az opera rajongöknak némi vigaszt nyujt, hogy az Erkel Szinház előadásai részben továbbra is élvezhetők.
Igy került sor ott bemutatásra Gaetano Donizettti Szerelmi bájital c. 2 felvonásos vígoperája.
Az opera nem sok szereplőt igényel, de kifejezetten jó hangú éneseket, hiszen Fontosabb áriái elsősorban a férfi szereplőktől, de a kórustól is különleges teljesítményt igényel. Gondolok itt a csodás hangu Nemorinóra, hiszen híres románca a világ opera irodalmának egyik leghíresebb és legszebb áriája, nem utolsó sorban Dulcamara a szélhámos vándorló csoda doktor, aki híres bájitalaként nem mást mint, egy üveg bordeauxi bort ad el Nemorinónak, de ezt csípős ritmusban hadarja el.
Mivel vígoperáröl van szó, természetes, hogy a szerelmesek egymásra találnak és a bájitaltól megrészegedett falusiak vidám énekével fejeződik be az opera..
W.A MOZART COSI FAN TUTTE
Azaz mindenki így csinálja! De mit? Hát az hamarosan kiderül. Nem valami komoly, inkább sületlen történet, ami természetesen szerelmi entyem-pentyem! Ami mégis művészetté emeli az természetesen Mozart csodálatos zenéje.
A főszereplő két szerelmes pár, valamint egy "bajkeverő", öreg filozofus, aki próbára akarja tenni a szerelmüket.
A póba lényegében sikerűl, de a szerelmesek megbocsátanak egymásnak, kibékülnek, és minden marad a régiben.
Hiába mindenki így csinálja ...vagy nem?:
Magyar Állami Operaház
Mikisz Theodorakisz Z O R B A 
Táncjáték 2 felvonásban
Elöször Mikisz Teodorakisz gyönyörű zenéje jutott el hozzánk, majd Athony Quinnel a film, ZORBA a görög. Most pedig az operaház szinpadára a táncjáték.
Mielőtt erről irok és amiért itt is megrázó volt az élmény, el kell mesélnem első Görögországi találkozásomat a szirtakival. Egy meleg októberi estén ültünk Athénben a Plakán, ittuk a finom Samos-i bort, kortyoltuk életünk első hét csillagos konyakját a METAXÁT, amely a napsütötte görög föld izét és illatát tükrözte,hallgattuk a buzaki andalitó muzsikáját, amikoris egy fehérbe öltözött igazi görög fiatalember ment fel a szinpadra és először egyedűl, majd mindig többen és többen elkezdték táncolni a szirtakit, lassan, majd egyre gyorsabban, végül fergetegesen. Csak férfiak, összekapaszkodva együtt élve a zenével és az öket csodáló közönség ütemes tapsára. Lenyügöző volt, végül azt éreztem, hogy a meleg ellenére borzongok.
Valami ilyen érzés volt élőben a tácjátékot látni. A táncjáték cselekménye nagyon egyszerű, az életművész Zorba összeismerkedik az Angliából a szigetre érkező iróval, akihez kísérőül szegődik, aki gazdag és akitől a falu fellendülést remél. Az iró szerelmes lesz a szép özvegybe,szerelmük azonban tragédiába torkollik Zorba megtanítja a szirtakira, és arra, hogyan lehet a bánatot a lélekből "kitáncolni." Az irót az átélt tragédiák rákényszerítik, hogy megtanulja Zorbától az élni tudás fortélyát, a két férfi együtt járja a szírtakit, táncukhoz csatlakozik élő és holt: a szirtaki maga az élet.
Az operház előadása nemcsak számomra, hanem az egész nézőtér részére olyan nagy élmény volt, hogy a szünni nem akaró vastap miatt a szereplők megismételték az utolsó jelenetet.
Georges Bizet C A R M E N
Az Állami Operaházban
Bizet Carmenjének szövegkönyvét Mérimée egy sokszínű szinpadi szerző írta, aki sokszor utazott Spanyolországba, és személyes élményei is hozzá járultak a Carmen történetéhez. Mikor Bizet megzenésítette, akkor nem akarták tőle elfogadni a tragikus végkifejletet,de Bizet nem volt hajlandó ezen változtatni, ez is hozzájárult, hogy az opera a bemutató után csak több évvel érte el jelenlegi sikerét.
A szereplők Carmen a cigánylány, Don Jose a katona, aki életét is áldozza szerelméért, Escamillo a torreádor, aki Carment elhóditja igaz szerlmétől és Micaela aki Don Jose falujából a haldokló édesanyjához és a magaszámára akarja visszahívni a katonát, aki egyidőre el is hagyja Carment, hogy aztán szerelme és féltékenysége visszahozza és végűl megölje.
Az opera nagyáriái Carmen belépője a Habanera,Don Jose csodálatos Virágáriája, Escamillo híres Torreádor dala és három olyan közös éneklés Don Joséval, ami nem felel meg az operák idilli duettjének, inkább tragikus életük egy-egy elbeszélése.A múlt század híres elemzője mondta, "Vannak finomabb és nagyobb operák, mint ez, de egy sincs amiben meglenne a zene érzete, az az égi művészet, amely egy pár hang és ütem keverékében a végső dolgokat, amelyek fájdalmat és örömet okoznak, természeti képződménnyé alakítja vissza."
GIUSEPPE VERDI DON CARLOS
Az opera első változatát Verdi a Párizsi Opera megbízásából írta, ősbemutatója is ott volt 1867 március 11-én.Szövegkönyvét Friedrich Schiller drámája nyomán Méry és du Locle írta.
Verdi 1883-ban dolgozta át az operát végleges formájába.Verdinek nincs még egy műve,amely az emberi kapcsolatoknak oly sokrétűségét tárná elénk, mint a Don Carlos. Minden főszereplője teljesen kialakultegyedi vonásokat hordoz, egyik sem mindennapos nagyság. És nem csupán a dráma emberi szereplői állnak előttünk teljesen életre kelve, hanem a St.Juste kolostor, az Escorial, a valladolidi döm-tér, az aranjuezi park atmoszférája is életre kel Verdi muzsikájában.
A mű szereplői valamennyien tragikus hősök, ez teszi a zenét is oly művészivé és lenyügözővé, nemcsak Fülöp király csodálatos monológja, hanem Erzsébet és Carlos rezignált reménye, hogy ők ketten egxszer majd " ott fönt", egy másik jobb világban találkoznak. és ismét egymásra találnak.
Ez az előadás az 1969-es bemutató felujítása Mikó András emlékére.
Még személyes élményként a leírtakhoz had fűzzem hozzá, hogy 1976-ban jártam először az Escoriálban, akkor már láttam az operát és az épület csodálatos, de mégis borzongtató falai között visszacsengett fülembe Székely Mihály csodálatos hangja "majd alszom én ha véget ér e kin"
Utolsó kommentek