1956 október 23-án este Miskolcon, az akkori TIT-ben Szabó Lőrinc és Illyés Gyula tartott előadást Szabó Lőrinc költészetéről, aki miskolci születésű volt, különösen az éppen 
akkor megjelent "Tücsökzene" vers ciklusáról. A műsorvezető Illyés Gyula volt. A műsor vége felé tartott, amikor előszőr csak suttogva, majd egyre hangosabban zúgott a terem, hogy "kitört a forradalom Budapesten, és harc van a rádió előtt." Rögtön vége lett az előadásnak, és a suttogásból hangos vita keletkezett, majd bekapcsolták a rádiót, ahol éppen akkor szakadt félbe a Gerő beszéd, majd csak zene szólt. Illyés Gyula Hívta a Tiszai pályaudvart, ahol megerősítették, hogy aznap nem megy több vonat Pestre. Mindenki igyekezett haza, hogy halhassa az ujabb és ujabb híreket. Mivel a Kossuth rádión csak zene volt, igy a londoni rádió magyar nyelvű adásából tájékozódtunk. Mivel hozzászoktunk, hogy mindent a "rejtélyes félelem igazgat," Igy még nem mertük a Szabad Európát hallgatni. Alig vártuk, hogy eljöjjön a reggel és mehessünk dolgozni, remélve, hogy akkor majd többet megtudunk. Én a Lenin Kohászati Művekben egyetemi gyakornok voltam, de főnököm, aki nem sokkal előttem vé-gezte az egyetemet, már tele lelkesedéssel és csupa friss információval érkezett, boldogan mesélve, hogy ledöntötték a Sztalin szobrot, hogy a nép Nagy Imrét követelte miniszterelnöknek, hogy győzött a forradalom. Igaz, hogy mi fiatalok voltunk, de lelkesedésünk magával ragadta az idősebb kollegáinkat is, és rögtön elhatároztuk, hogy ma nem dolgozunk és elindulunk a városba, ami nem volt kis teljesítmény, mivel a villamosok nem közlekedtek, más közlekedési eszköz nem volt, így gyalog tettük meg a közel 7 km-es utat, a tömeg akkor már több mint 10.000 főre nőtt. végig Kossuth nótákat énekelve értük el a Városház /Tanácsház/ teret, ahol Nagy Attila miskolci színész szavalta a " Talpra magyar"-t, kitudja hanyadszor és a tömeg vele zúgta "Rabok tovább nem leszünk!", majd következett a Himnusz és boldogan, valóban a szabadság érzésével mentünk haza.
Eufórikus 2 hét következett, a lakás összes rádiója más más adóra volt beállítva, és sokszor fülünket rászorítva hallgattuk a híreket és reménykedtünk és reménykedtünk egy valódi szabadságban.
1956 november 4-én vasárnapra virradóra csöngött a telefon, a barátnőm férje volt és csak annyit mondott, "kapcsold be a Rádiót" Reszketve a hidegtől mentem a rádióhoz , ahol Nagy Imre hagja szólt a világhoz bejelentve, hogy a szovjet csapatok megtámadták Budapestet, de a kormány a helyén van, és SEGÍTSETEK, SEGÍTSETEK, SEGÍTSETEK!
Estére már tudtuk, hogy megalakult a Munkás Paraszt Kormány és leverték a forradalmat. Nagy Imre, a kormány és családtagjaik a jugoszláv követségre menekültek, ahonnan kiad-ták őket és valamennyiüket a romániai Snagovba hurcolták.
Évek teltek el néma csendben, fel-fel lobbanó kis várakozásokkal, hogy végűl rájöjjünk, hogy nincs több remény. 1958 junius 16-án az éjféli hírekből tudtuk meg, hogy Nagy Imrét, Maléter Pált, és Ghimes Miklóst halálra ítélték és az itéletet még aznap hajnalban végre is hajtották.
1989 februárban robbant először a bomba, amikor Pozsgai Imre bejelentette, hogy 1956 nem ellenforadalom volt, hanem NÉPFELKELÉS. Utána még hónapokig tartott a vita, de már érződött a változás szele, májusban megtudtuk, hogy megtalálták a tetemeket és 1989 junius 16-ra, a kivégzés emléknapjára kitűzték az újra temetést a Köztemető 301-es parcellájába. A Felravatalozás a Hősök terén történt, ahol a kivégzett mártírok 5 koporsóban feküdtek a ravatalon, mig egy 6. koporsó, mely üres volt, jelképesen a szabaságharcban elesettek emlékére ravataloztak fel. A ravatal impozáns és egyben megrázó is volt. Furcsa volt látni, hogy azok álltak díszsorfalat, akiik közvetve vagy közvetlenül felelősek voltak a mártírok és 228 szabadságharcos haláláért. Ennek a gyász-szertartásnak felejthetetlen emléke Orbán Viktor akkor lázítónak tűnő, de mindenképpen felelösségre vonó beszéde. Csak ültünk otthon a televizió elött és fogtuk egymás kezét és rettegve néztünk egymásra, hogy mikor viszik el a szónoki emelvényről. Akkor még nem hittük, hogy ez a temetés erjedést indít el az országban a pártban, és nyomán elkövetkezik 1989 vége, a köztársaság kikiáltása és a rendszerváltás.
2008 junius 9-16-ig megismerhettük a Nagy Imre per anyagát, 16 -a az "EMLÉKEZÉS NAPJA", de ez az emlékezés napja még mindig álságos, hiszen nem lehet elvonatkoztatni a jelenlegi és az akkori hatalom összefonódásától, az öszintétlenségtől, hiszen sokan emlé-kezünk 1956 október 6-ra a Rajk és társai ujratemetésére, amikor Apró Antal mondta a gyászbeszédet ismételve a végén sokszor nem nem SOHA! És nem telt el 2 év .
Utolsó kommentek